-Miranda! – ordította és odafutott hozzám. Akkora erővel futott, hogy mind a ketten hatalmas eséssel értünk a legnagyobb pocsolyába. Felettem volt s az arcán egyre jobban látszódott az öröm.
- Kicsim. – húztam magamhoz szorosabban. Nem éreztem azt a jellegzetes „Justinos illatát”… de annál jobban a száradt sarat.
- Hol voltál?! – nézett rám a karikás szemeivel. Fáradt volt. Hogy tehettem ilyet vele?! Komolyan gondolom, hogy most már tényleg biztos vagyok benne, hogy nem vagyok normális.
- Nem bírtam tovább. Azt, hogy állandóan ellened teszek. Tönkre teszem a karrieredet. – felálltunk. Megint megölelt. Nem érdekelt most semmi. Sem az, hogy Jeremy minket bámul, sem az, hogy a hajamban 25 kg sár ragadt.
- Nem teszel ellenem. A karrieremet sem teszed tönkre. – nézett rám hatalmas szemekkel, mint aki nem érti, hogy mi történt. Erősen szorította a kezemet.

- Justin, ne tégy úgy mintha, nem értenéd. – sóhajtottam. Mélyen, ott legbelül tudtam, éreztem… Justin is tudja, hogy nem vagyok rá jó hatással. – Talán itt kéne befejezni nem gondolod? – hajtottam le a fejemet.
- Miranda, nem teheted. – suttogta. – A tökéletes dolgok jó hatással vannak rám. – emelte fel fejemet. – Te is tudod.
- Justin, de… - néztem mélyen a szemébe.
- Semmi de. – suttogta a fülembe. Majd megcsókolt. Pontosan ez hiányzott. Az a pillanat, amikor megcsókolsz valakit, körülötted minden elhomályosul. Hirtelen megszűnik minden, csak ti ketten léteztek. Rádöbbensz arra, hogy ő az, akit életed végéig csókolnod kell és csókolni akarsz. Egy pillanatig átélheted ezt a csodát. Egyszerre tudnál sírni és nevetni, mert boldog vagy, hogy végre megtaláltad, és félsz attól, hogy valaki talán elveheti tőled.

- Szeretlek. – ölelt szorosabban. Kezeivel a hátamat simogatta… és ebben a pillanatban, ennél jobb dolog nem is történhetne.
- Gyerünk gyerekek, vége a gyereknapnak. Menjünk, mielőtt valami újságíró megtalál. - vágott közbe Jeremy. Elindultunk. Jeremy tovább böngészte a BlackBerry-jét.
- Pontosan ettől féltem! – nyújtotta át a BB-jét nekem.
„Justin Bieber-t elhagyta a barátnője!
A hírek szerint az egyik erdőben keresi barátnőjét Justin Bieber, aki állítólag eltűnt. Az igazságot, hamarosan közöljük…”
- Hogy lehetnek ekkora álszent, **** ***** *****  ?! – szitkozódott Justin.
- Látod?! Erről beszéltem! – könnybe lábadtak szemeim.  
- Miranda, nem tehetsz semmiről! Én voltam a hülye, hogy elmentem. Nem akartam. Csak végig kellett volna hallgatnom téged. Az én hibám. – nem, nincs igaza. De én nem akartam vele összeveszni. Főleg nem ezen…
- Gyerünk, gyerünk. – futott előre Jeremy. Mi is futottunk utána. Az eső ugyanúgy szakadt, és egyre sárosabbak lettünk.
Mikor végre elértük az autót, nem hittünk a szemünknek. Körülbelül 50 újságíró lehetett ott.

Jeremy beszállt a kocsijába, én pedig Justin autójába.
Kinéztem az ablakon. Biebs kihúzta magát és az újságírók elé állt. Lehúztam az ablakot, hogy halljam, mit beszélnek.
- Miért nézel így ki?! – nézett felhúzott szemöldökkel az egyik riporter.
- Ööö… sátoroztunk. Aztán elkapott minket az eső. Kicsit sárosak lettünk. – vágott hozzá egy művigyort. Oké, ez így nem lesz olyan vészes…
- És hol van a sátor? – röhögött gonoszan a másik.
Justin látszódott, hogy kétségbeesett, de aztán gyorsan kitalált valamit.
- Elvitte a szél. – most komolyan ezt mondta?! Hangos nevetésbe törtem ki. Úristen! Nem hiszem el…
- Justin gyere már! – kiabáltam neki, majd hangos nevetésbe törtem ki újra.

Szegény kocsiját össze-vissza sároztam…
- Mennünk kell! – majd gyorsan idefutott az autóhoz, beült. Majd rám nézett kiskutyaszemekkel.
- Húzz bele, mielőtt meglátják a fejem a száradt sarat. – kacagtam. Ránéztem Justinra. Akármilyen sáros volt… nem tudtam levenni róla a szemeimet.
- Mi a baj? – nézett rám csillogó szemekkel.
- Semmi gond nincsen. – mosolyogtam rá. Megfogta a kezemet. Egész testemet átjárta a melegség.
- Hiányzol. – morogta az orra alatt, majd elhúzta a kezét.
- De hát itt vagyok. – pillantottam rá. Nem értettem mit akart ezzel.
- Nem úgy értem…