-De! Jössz ha én azt mondtam. – nézett rám szigorúan Evi.

- Nem. Menj csak. – ráztam meg fejemet. Majd szomorú arccal intettem egyet. Tudtam, ez nem volt szép részemről. Hiszen itt volt, amikor szükségem volt rá.

 
De most magányra van szükségem.
 Néha kell, hogy egyedül légy, és rájöhess arra, mi is az életed célja. 
 Tudom, hogy van egy pont, ahol a kislányból nő lesz.
 Egy pont, ahol legyőzöd a félelmed, és a magad urává válsz.
 Egy pont, ahol kiborulsz, és úgy érzed, az egész világ ellened fordult. És ahol már csak az segíthet, ha végzel önmagaddal.
 Egy pont, ahol erősnek kell lenned, és legyőznöd saját magad félelmeit, és egy másik pont, ahol elgyengülhetsz, és végre beleveted magad a képzelgések erdejébe.
 Egy pont, ahol az extázis kezdődik, és a mennyekben érzed magad.
 Egy pont, ahol össze kell szedned magad, és minden bölcsességedre szükséged van.
 És egy pont, ahol újra élheted az álmaidat. Majd rájössz, hogy egyszer véget ér minden.
 Vannak dolgok, amiket újra kell kezdened. Előröl venned az egészet. Minden részletét. Vissza kell találnod. Haza kell, hogy juss. Oda, ahol otthon érzed magad, és önmagaddá válsz.
 Ha érzed, legalább a szíved legkisebb elrejtett sarkában hogy,   valaki egy fikarcnyit is szeret, máris többet érsz. Mert ez az, ami életet. Mindenkinek szüksége van egy olyan emberre, aki szeret, és bízik benned.
 Új életet kell kezdenem. Justin nélkül. Mindenki nélkül. Egyedül.

 ALEX SZEMSZÖGE

Eközben….
 Evi dühösen rohant vissza a kávézóba, ahol Justin és Gina báj vigyorogva szemeztek egymással. Vagyis inkább csak Gina. Justin csak szüntelenül bólogatott, és üres tekintettel meredt maga elé.
- Mégis mit képzelsz?! – háborodott fel Evi, majd hangosan csapott egyet az asztalra. Gina megrémült, de Justin arca meg sem rezzent.
- Mit is? – nevetgélt Gina, majd ujja köré csavarta rövid barna haját.
- Azt, hogy tönkre teszed két ember tökéletes életét! 
- Neked is a kocsmában a helyed! – röhög fel harsányan Gina. Jus bosszúsan mered a barna hajú lányra.
Bár Justin semmit nem érzett Gina iránt, mégis szíve-kötelessége volt, hogy vele „legyen”. Csak egy titok fűzte hozzá. Ami ha kiderül, mindennek vége szakadhat. Mindennek. Örökre.
- KUSS! – ordítja hangosan Evi, s már dühtől vörös arccal kigombolja kabátját. – Amikor ide jöttünk, azt mondtad, csak meg akarod látogatni Mirandát. Erre te, elrontod mindenki telét, és az egész életét. Kiveted a hálódat, egy olyan pasira, akinek komoly kapcsolata van. Soha a büdös életbe nem akarlak látni. Nem vagyunk barátnőd. És már soha többé nem is leszünk. Nem ilyennek ismertelek meg. Szemét, önző alak lettél, és csak a külsőségekre figyelsz. – Gina rémült arccal mered Evire, majd aztán Justinra. – Ja és te. – bök a fejével Jusra. – Mirandát otthagytad miatta? Legalább felkereshettél volna engem! – mondja szem forgatva, majd dühösen, nagy léptekkel a kijárat felé veszi az irányt.
 Ám eközben Justin is Gina halkan beszélgetni kezdenek.
- Ha elmondod valakinek is, tudod mit teszek! – vált gonosz tekintetre Gina.
- Tudom. – biggyeszti le fejét Justin. 
- Véget vetek Mirandának. Azt csinálod amit mondok!
- Tudom. De annyit mondok, hogy csak ez az egy rohadt titok fűz hozzád. Semmi mást nem érzek irántad. – harap alsó ajkába, majd becsukja szemét. Reméli, hogy ez csak egy rémálom, és majd ez hamarosan véget ér. Majd ismét Mirandával lehet együtt. Mert szerette Mirandát. Mindennél jobban. Bármit megtett volna, hogy kikerüljön Gina éles karmai közül, de most nem tehetett semmit. Magára volt utalva, és azzal a szörnyű tudattal kellett együtt élnie, hogy Miranda és Evi azt hiszi, megcsalta élete párját. Pedig nem. Erről szó sincs. Ez egy kegyes hazugság. – már ha mondható ’kegyes’-nek. Mert ez hátborzongató és mélyen megrázó dolog volt.