82. rész

Hat hónap múlva…

  Az elmúlt hónapokban nem sok újdonság történt velem. A rendőrös akciónk után szabadon távozhattunk a rendőrőrsről, aminek meg volt a maga baja. Rengeteg olyan cikk jelent meg rólunk amiben többek között az állt, hogy kiraboltunk egy bankot, vagy agyonra vertünk valakit. Emiatt kicsit összezördültünk Justinnal, de most már minden rendben. És ha már az újságoknál tartunk… azt pletykálják, hogy terhes vagyok, és hogy Justinnal már megvolt a nászéjszaka. Pletyka, pletyka hátán. Minden nap beszéltem anyáékkal, és a húgommal, de eközben rengeteg kedves emberrel ismerkedtem meg. Többet között Sean Kingstonnal, Miley Cyrus-szal (akivel nagyon-nagyon szoros barátságot kötöttem) és az előzenekarral. Na igen, de most december huszonharmadika van, vagyis Atlantában vagyunk a turné utolsó koncertjén. Az utolsó perc, amikor Justin elköszön a rajongóitól, és végül két hónap pihenésre megyünk.
  Még gyorsan mindenki felszaladt a színpadra, megköszöntünk mindent, és elbúcsúztunk. A backstagebe mentünk, majd ki a stadion elé és gyorsan beszálltunk a szürke Audiba, és Stratford felé igyekeztünk.
- Hat hónap kemény munka után édes a pihenés. – dőlt hátra Pattie.
- De még mennyire! – nevetve nyújtózkodott Usher.
- Hány óra mire haza érünk? Megcsörgetném anyuékat. – kérdeztem ásítva. Pattie gyorsan ránézett az órára. 
- Két és fél óra. – mosolyog rám, majd Justinra bök a fejével. – Nagyon elfáradhatott. – én is ránéztem. Édesen az ablaknak volt dőlve, haja kissé kócos volt, de mélyen szunyókált. Nagyon édes látványt nyújtott mindannyiunk számára. 

****
- Anyaaa! – pattantam ki a kocsiból, és egyből anya szorító, ám de kedves karjaiban találtam magam. Teljes biztonságban éreztem magam. Fél év után végre újra láthatom a családom. 
- Kicsiim! – mondta könnyes szemekkel.
- Mirandaaa! – szaladt hozzám Lucie, és megölelte lábamat. Lehajoltam hozzá, felkaptam és pörögtem vele pár kört, majd egy nagy puszit nyomott az arcomra.
- Minden rendben ment? – fordult anya Pattiehoz. Már Justin is mellette állt, és boldogan mosolygott ránk.
- Persze, semmi gond nem volt! – nevetett fel, majd Justin és Pattie is megölelték anyát.
- Köszönöm, hogy vigyáztál rá. – nevet fel anya.
- Ugyan, nagyon jó fej!
- Nem jönnétek át holnap estefele hozzánk? – mosolyogtam rájuk. – Persze csak ha anyának nem lenne gond. – leraktam Lucie-t, aki rögtön Justinhoz futott, és a lábát ölelgette.
- Ugyan dehogy, épp én is kérni akartam. – bólogatott anya. 
- Hát ha nem zavarunk akkor köszönjük a meghívást. – rövid szüntet tartott – Gyere, Justin. Mennünk kell. – nyomott egy puszit húgom arcára, majd odajött hozzám, és lágyan megcsókolt. Érezni lehetett rajta a vágyakozást, a szerelmet és a szenvedést, amit hat hónapon keresztül el kellett viselnie. 
- Sziasztok! – intettek, majd gyorsan beszálltak a szürke Audiba.
  Mi is bementünk a házba, és lepakoltam bőröndjeimet.
- Mit hoztál nekem? – szaladt oda hozzám Lucie, és csillogó szemekkel kémlelte arcom.
- Hát. Tudom mennyire szereted Hannah Montana-t. – benyúltam bőröndöm előzsebébe, és kihúztam egy fényképet. Miley volt rajta, és az aláírása. Húgom kezébe nyomtam.
- ÚRISTEEEEEN! – ragyogott fel arca. Kezében ide-oda forgatta az aláírott fényképet. – Mirandaa! Szeretleeek! – lehajoltam hozzá, és megpusziltam fejét. 
- Naa, mi ez a hangzavar? – jött be anya a konyhából.
- Nééézd! – Lucie fülig érő mosollyal mutatta anyának a képet.
- Azta! – kerekedett el anya szeme. – Ez hihetetlen! Miley Cyrus? – felnevettem.
- Igen. – bólogattam. – Nagyon kedves lány. – mosolyogtam rájuk. 
- Kicsim, segítesz megcsinálni holnapra a vacsorát? – kérdezte tőlem anya bazsalyogva.
- Persze. Csak felviszem a cuccokat. – megfogtam a két bőröndöt, felvittem a szobámba, és mindent kiraktam a mosásba. Majd a maradék két bőröndöt ismét felvittem, és kivittem a szennyest s gyorsan leszaladtam anyához.
- Lucie, menj feküdni! – kiabált anya a konyhából.
- Na, mit csinálunk? – csillant fel szemem.
- Sült csirkét!
- Uh. – hirtelen felfordult a gyomrom.
- Mi volt ez az „uh”? – nézett rám anya ijedten.
- Valamiért felfordult a gyomrom a sült csirke hallatán. Inkább ennék burrito-t vagy Bruscetta grillezett paradicsommal. Hmm. – anya furcsán nézett rajtam végig.
- Vega vagy? Bár ha most végig nézek rajtad, lefogytál pár kilót. – húzta anya a száját.
- Nem vagyok vegetáriánus, csak nem vagyok éhes húsra. – gondolkodtam még egy ideig, hogy most miért nem kívánom a húst… 
  Anyával gyorsan előkészítettük holnapra a csirkét, és a halat, meg a salátákat. Körülbelül hajnal kettőre lehettünk készen.
- Köszönöm. – mondta kedvesen, és megsimogatta hajamat. Bólintottam, s felmentem szobámba. Magamra kaptam egy fehér pólót, alá pedig egy rövid sortot, majd ágyba bújtam. Kellemes érzés volt megint ugyan abban az ágyban aludni, és a frissen mosott ágynemű illatát érezni. Hamar álomba merültem. Holnap hosszú nap vár rám.

  Reggel az óra csörgésére ébredtem. Karácsony. Rettentően boldog voltam, főleg a tudat tett hihetetlenül boldoggá, hogy együtt fogunk karácsonyozni Bieberékkel. Gyorsan elszaladtam letusolni, majd lementem a lépcsőn a nappaliba. A kanapén ugyan háttal ült nekem, mégis egy feltűnt az ismerős alak. 
- Nathan?! – rémültem meredtem rá. Mi a francot keres itt?Pont karácsony reggelén.