-Én már fürödtem. – nem értem, hogy miért nem akart velem jönni. Még mindig haragszik? 

Szomorúan bólintottam, majd becsuktam az ajtót. Levettem a pólót, és már a nadrágot is. Csak egy szál franciabugyiban, és melltartóban álltam ott, és már majdnem levettem mikor hallottam, hogy nyitódik az ajtó.
- Hogyan is hagyhatnék ki egy ilyen ajánlatot? – kacsintott rám, majd a talpamtól egészen a fejem búbjáig végig mért. Elkerekedett szemekkel méregetett még mindig.

- Mi az? – néztem rá bociszemekkel, és éreztem elönti arcom a forróság. Nem törődtem vele, inkább beálltam a zuhanyzókabinba. De rögtön bejött hozzám Justin is.
- Őrültesen nézel ki. – motyogta, miközben még mindig méregetett. Kezével a falat támasztotta, majd elhúzta a kabinajtót. Éreztük mind a ketten, hogy nincs megállás. A levegő izzott mindkettőnk között. De keze hirtelen megcsúszott és megnyitotta a vizet. Majdnem elesett. Én csak nevetni tudtam, mire ő belekapaszkodott a vállamba. 
 Váratlan mozdulattal ajkait az enyémre tapasztotta. Lehunytam szemem, és éreztem, ahogyan hátamon végig folyik a kellemes víz. 
- Teljesen eláztál. – néztem fel rá szerényen. Rám mosolyog azzal az észveszejtő rosszfiús mosolyával, amitől én teljesen elolvadok, megszűnik a külvilág, és csak mi ketten vagyunk. És ennyi elég a boldogsághoz.
- Nem akarsz megszabadulni pár ruhadarabtól? – nézz rám, majd megrázza vizes haját. 
- Én kezdem. – elmosolyodok, és lehúzom róla a pólót. De rögvest megállok, mikor hallok egy ismerős hangot.
- JUSTIIN! – kattan a fürdőszoba kilincs – Hol vagy? – néz be Pattie az ajtón. 

- Remek hangulatrombolás. – motyogom magamba halkan, és Jus pólóját szorongatom a kezemben. Magamra pillantottam. A hajam teljesen elázott, egy szál melltartóban, és bugyiban feszengtem Justin előtt. Pillantásom elidőzött hasán. Éreztem, hogy most rögtön neki esnék, és felfalnám minden centijét.
- Itt vagyu… vagyok! –hangjában az idegesség hallatszódott.
- Csak bejöttem vécézni. Ügye nem gond? – alig bírtam ki röhögés nélkül. – Usher eldugította a vécét. – mondta Pattie, s közben nagyokat nevetett. Justinnal egymásra néztünk. Éreztem, hogy nem bírom ki nevetés nélkül. Fejemet Justin vállába rejtettem. Rettentő szagokat éreztünk. Justinra rátört a röhögőgörcs. 
- Anya, mit ettél ma? – Pattie nem szól semmit, de hirtelen hangok törnek elő belőle. Ezt nem lehet kibírni röhögés nélkül. Már fáj a hasam a visszafolytott nevetésemtől, mikor Pattie reszkető hangon felszólal.

- Justin… azt hiszem. Beleszorultam a vécébe. – mondta halkan. – Amúgy Uhserrel uborkát meg bablevest ettünk. – fúj. Úgy éreztem nekem is felfordul a gyomrom.
- Anyaa. Ne szórakozz már! 
- Komolyan mondom. Justin segíts. – mondta, de már ő is nevetett. 
- Fürdök…
- Akkor majd egyedül próbálkozok. – jelentette ki tettet haraggal. – Hááááh! Sikerül! – hallottuk, hogy próbál kikászálódni valahogyan a vécé ülőkéből. – Sikerült. – szólal meg lágy hangon. – Justin, ez a kettőnk titka marad. Rendben?És szerintem Ushert ne várd meg. – majd lehúzta a vécét. 
- Ááááááááááááááááááááááááááááááááááá! – sikítottam fel. Rettentő hideg lett a víz. Szó szerint belefutottam Justin karjaiba. Együtt vacogtunk, míg Pattie el nem húzta a kabin ajtót.
- Miranda?! – néz rám kikeredett szemekkel. 
- Öhm. – éreztem, hogy teljesen elpirulok, de a hideg víz még mindig folyt, és Justin pedig még mindig szorosan szorított magához. – Szia. – dadogtam zavaromban. Odadobott nekünk kettő törölközőt, és kiment a fürdőszobából. 
- Most mi lesz? – törölgettem hajamat.
- Nem haragszik rád, csak rohadtul zavarban van. – nevet fel lágy hangon. Közelebb jön, és egy édes csókot lehet ajkaimra. – Azért befújhatott volna légfrssítővel. – felnevetek, végre hangosan.  
Körbetekerem magamon a törölközőt, s kilépek a fürdőszoba ajtón. Pattie az egyik fotelben ült.
- Üljetek le.  – keresztbetette a lábát, és összeszűkült szemekkel néz ránk. Leülünk az ágy elejére, és nagy szemekkel nézek rá. – Ez így nem lesz jó… 

- Mi? Mire akarsz kilyukadni? – idegeskedett Justin, és közelebb ült hozzám. Még jobban magamra tekertem a törölközőt.
- Miért estek egymásnak minden percben? – ez most olyan hülye kérdés volt.
- Szerelem. – mosolygok rá, de érzem arcom elpirul. Pattie szúrós szemekkel néz rám. – Valami rosszat mondtam? – kérdezem halkan, de már nem merek a szemeibe nézni.
- Túl sok. – tekintetét köztem és Justin között váltogatja. 
- Anya, nem vagyunk már gyerekek, tudjuk mit csinálunk.
- Én… nekem ez túl soknak tűnik. – mondja, majd kisétál az ajtón. Pár percig csak bámulunk magunk elé. Nem fogtuk fel, hogy mi történt az elmúlt öt-tíz percben. Justinra egymásra tekintünk, és értetlenül nézünk egymásra.
- Mi… - bökjük ki egyszerre. Nem bírom tovább… Kell… Vágyom rá. Most.