Lefutottam a lépcsőn, semmivel, és senkivel sem törődve. Az agyamban gondolatok keringtek. Justinon gondolkodtam. Lehet, hogy Kim kapta le, és én meg pont akkor nyitottam be. Hiszen Justin először nem is akart vele menni. Ellenkezett, és inkább velem maradt. Töprengésemet, hirtelen egy kedves, ismerős hang szakította félbe:

- Miranda! - jött oda hozzám a portás fiú. Ébenfekete hajába belekapott a levegő. Rettentően kellemes látványt nyújtott. Gyomromban a pillangók újra feléledtek. Mi ez az érzés..? - Te nem is vagy Justin Bieber barátnője. - néz rám kedvesen. Égszínkék szemei csillogtak.
- MÁR nem. - húztam a számat szomorúan, majd megtöröltem könnyes arcomat.
- Mi történt? - kérdezősködött a maga lágy hangján.
- Ez... magánügy. - nagy szemekkel nézett rám. Teljesen megbabonázott.
- Sajnálom. Csak segíteni akartam. - bólintottam. Indulni akartam, de még visszafordultam.

- Te hány éves vagy? - kérdezem kicsit magas hangon.
- Tizenhét. - felel nevetve. Felhúzott szemöldökkel nézek rá. - Miért? Hánynak gondoltál? - annyira kedves volt a nevetése.
- Huszon-egy. - éreztem, hogy belepirulok, de pórbáltam leplezni. - És, te hogyhogy itt dolgozol?
- Mivel nyár van, ezért nyári munkát vállaltam. Szóval itt dolgozok, mint "eligazító". - bólintok, és kínos csönd következik. Szívem hevesen kezd verni.

- Akkor... megyek. - hirtelen elkapja kezemet.
- Várj. Ismered Magyarországot? - néz rám kedvesen. Megrázom a fejemet.-Megmutatom az országom. -szemei hihetetlenül ragyogtak, akár száz csillag az égen. Boldogan bólintok, s gyomromban újra csapdosni kezdenek a pillangók.
- Tudod, én igazából Stratford-i ember vagyok, szóval nem magyar ember. És nem is Európai.
- Én is Amerikai vagyok. Woodstock-i. Öt évembe telt, mire elsajátítottam a magyar nyelvet. - nagy szemekkel merdek rá. - Várjunk, szóval most nincs is hol aludnod? - nemet intek. - Akkor aludj nálam. -mosolyog kedvesen, de én csak rémülten nézek rá.
- Neem, kösz. - húzom a számat.
- Mi van? Ennyira visszataszító vagyok? -kuncog. Érzem, hogy tudja a választ. Tudja, hogy azt mondanám, hogy : Nem vagy visszataszító, irtószexi pasi vagy. Inkább csak vállat vonok, és a kijárati ajtó felé veszem az irányt. 
- Nem randiznál ma velem? Elmehetnénk bowlingozni! - bowlingozni? Erről Justin jut az eszembe. Szívem még hevesebb tempót diktál, kezem remegni kezdt, az emlékek önötték el a fejemet. -Miranda... - kezét a vállamon pihentette. Hirtelen feleszméltem.

- Jaj bocsi. - rázom meg gyorsan a fejemet.
- Könnyes lett a szemed. Valmi rosszat mondtam? - néz rám aggódó tekintettel.
- Nem, dehogy. Csak még van egy-két elintézni való dolgom. De ha ugyanitt találkoznánk két óra múlva, akkor neked az jó lenne? - mosolygok ár kedvesen.
- Tökéletes. -még eg y utolsó mosolygott rám, és kiment az ajtón. Megint egyedül maradtam. Egymagamban. Újra és újra magamra maradok, és ez csak is az én hibám.
- Mrs. Shay! Kérem várjon! - egy idősebb férfi kiabált utánam. Egy piros tulipán, és egy doboz volt a kezében. Ez meg mit akar? 
- Tessék? - mosolygok rá meglepően aranyosan.
- Ezt magának küldte Justin Bieber. Azt hittem, meg kell keresnem egész Budapesten, de úgy látszik ma mindig jó  helyen van! -hadarja boldogan.

- CSSSSSSSS! Maradjon csöndbeeen! - kérleltem suttogva. Kikerekedett szemekkel néz rám. Hát nem fogja fel...!? - Nem szeretném, ha kitudódna, hogy én itt jártam. Rendben? - az idős bólogat, majd kezembe nyomja a csomagot, s a száján lévő láthatatlan cipzárt elhúzza. Köszönet képpen bólintok. Leülök az előttem lévő fehér bőr kanapéra. Kényelembe helyzem magam. Körbetekintek, nem szeretném, ha valaki meglátna. Megfogom a tulipánt, aminek a szárán egy kis cetli van, rajta Justin írásával:

A vörös tulipán halhatatlan szerelmet jelent. Sajnálom amit tettem. Szeretném veled ezt megbeszélni. Együtt. Szeretlek örökké. -Justin.

Furcsán nézek a cetlire. Nem értem. Mit akar ezen megbeszélni? Tökéletesen világos minden. Megcsalt. Ebben mit nem lehet felfogni? Az egészet nem lehet felfogni. Az egész világ "álompárként" tekintett ránk. Tündérmesének nevezhettem a kapcsolatunkat. Addig amíg nem kerültek egymás szájába Kim Kardigánnal.(vagy kivel. )        
Letettem magam mellé a tulipánt, és a dobozról leszedtem a fehér szalagot. Kezem remegett. Nem mertem kinyitni a dobozt. Végül erőt vettem magamon, és levettem a dobozka tetejét.
- Azt a... - mondtam magamban.  Egy szív medál volt. A karakötőmre való medál. Megforgattam a szivecskét. A hátuljára bele volt vése az egyik régi daljának a címe: "Can't Live without you". (nem tudok nélküled élni) Most tegyem rá a karláncomra? Végülis. Nem mondtam, hogy nem szeretem. Megőrülök érte. Még mindig. Még ezek után is. Amit alig tudok elhinni. Felraktam a karláncomra a kis szivecskét. Éppen összecsuktam volna  adobozt, mikor megláttam, egy újjab cetlit.

Ha érek még neked valamit, ott leszek a bowling pályán 2 óra múlva. - Jus
  
Mi vaan? Meg sem tudtam mukkani, csak a cetlit bogarásztam. Szóval kettős randim lesz? Nee. 

Gyorsan futásnak eredtem a bowling pályára, kezemben a tulipánt szorongatva. Úgy éreztem, itt van mellettem Justin, legalábbis éreztem jelenlétét.
Lelassítottam, nem bírtam már futni. Hirtelen arra lettem figyelmes, hogy egy árnyék követ. Gyorsabban kezdtem gyalogolni. Még nem is aggódtam annyira. Csak akkor, amikor már ő is egyre gyorsabban közeledett felém. Szívem hevesen kalapált, szaporán szedtem a levegőt. Hirtelen egy meleg, puha kezet éreztem a vállamon. Megfodultam, és tátott szájjal, rémül tekintettél meredtem rá.
- Edward?!