Amedo öt perc múlva hozta is a pizzánkat.

- Nyúlós sajt? – nevettem rá.
- A kedvenced kicsilány. – kacsintott rám sejtelmesen. A pult mögül előkerített egy fényképezőgépet, és ránk meredt nagy szemekkel. – Készíthetek egy fényképet a pizza hirdetésére? – Jussal egymásra néztünk, és boldogan bólintottunk. Elvettem egy szeletet a pizzából, én beleharaptam az egyik részébe és Justin is, majd szerelmesen néztünk egymásra. Nevetni kezdett. Annyira vicces volt így látni.
Kattant a fényképezőgép, majd Amedo kedvesen nézett ránk.
- Kész! Koszonom. – mondta a barátságos akcentusával.
- Nincs mit. – majd megragadtam egy szelet pizzát, és a sajtba haraptam. Nagyon nyúlós sajt, és ezért imádok itt enni! Jusra néztem, aki nagy szemekkel nézett rám. – Mi van? – böktem ki teli szájjal, mire elnevetettem magam.
- Annyira más vagy mint a többi lány… - összeszűkült szemekkel néz rám.  Elharapom a sajtot, majd leteszem a szeletet. 
- Ez most jó vagy rossz? – nem válaszol a kérdésemre, csak engem néz azokkal az álomittas szemeivel. Nem válaszol csak néz rám. Érzem, hogy zavarba jövök, s arcom elpirul. Frufrum igazgatásával próbálom takargatni rákvörös arcom.
- Soha nem láttam még olyan lányt mint te. Az embernek csak a szemedbe kell néznie, és látja, hogy különleges vagy. –döbbent szemekkel nézek rá. – Van valami különleges titkod? –néz rám elbűvölő tekintetével.
- Nem titkolok előtted semmit. – rázom a fejemet. Beleharap pizzájába, és a sajttal kínlódik. Nevetésbe török ki, mire ő lehúzz a a pizzájáról véletlenül az egész sajtot. 
- Sose ettél még pizzát ügye? – nevetek.
- Nem nagyon szoktam. – mosolyog rám,  s teljesen magával ragad tekintete.

- Justiiin Biebeeer?! – egy vinnyogó hangú, vakítóan szőke lány zavarta meg a kellemes beszélgetésünket. Justin szánakozó tekintettél még rám néz, majd a rajongójára néz. – Úristeen! Justin Bieber szemeeeez veleeem! Áááá! – rémült tekintettel és tátott szájjal  meredek a csajra. – Justiiin. Nem tán ez a csajod? – rám néz felhúzott szájjal. Én csak megforgatom a szememet, nem is érdekel…
- Ne merj így beszélni róla! Akarsz valamit?! 
- Nem, semmit. Na csővááz. Pucika. – Justinnal egymásra meredünk, majd nagy nevetésbe török ki.

- Ilyenkor szégyellem magam. – nevet fel. – De.. – megfogta a kezemet és az ajtó felé húz. – Menjünk. – mosolyog rám azzal az angyali tekintetével.
- Háát. És mit szeretnél csinálni? Mert ha szerepel benne a franciaágyad, meg egy szürke kis „dolog”, akkor semmi kifogásom. –mondtam s kihívóan a szemébe néztem. Szeme vágytól izzott, és a libabőr járta át a karját. Gyalog indultunk Justinékhoz. Összekulcsolta ujjainkat.
- Hmmm. Legalább most már nem csak gondolnom kell rá. – kacsintott rám. Arca kissé elpirult, de rám nézett azzal a bűvös tekintetétel, és éreztem, hogy rögtön magáévá tett. Benyitottunk a házba. Visszafojtottuk lélegzetünk, hogy megbizonyosodjunk arról, senki nem tartózkodik itthon. Hirtelen felkapott, s az emeletre vitt. Fejemet vállába rejtettem. Beszívtam édes illatát. Úgy éreztem elkábulok. Olyan hatással volt rám, mintha drogoznék… 
Benyitott a szobába, s lábával berúgta az ajtót. Letett, s az ágy túloldalára mentem.

 - Valami kényelmesebbet kellene felvenned nem? - kérdezte, de csak szófoszlányok jutottak el hozzám, amint szembefordult velem. Még jó hogy az eléggé tekintélyes méretű franciaágy köztünk volt. Ez akadályozta meg, hogy a saját elhatározásomat megdöntve ne ugorjak rá azonnal. Egyszerűen nem bírtam a szemem levenni róla. Egy pillanat alatt előttem termett. Meglepve néztem rá, s a csokibarna szemei teljesen magával ragadtak.
 - Minek, ha minden ruhadarabot leráncigálsz majd rólam? - kezdtem mosolyogva, de a szemeiben bujkáló vágyat nem tudta elrejteni. Máris magához húzott, majd csókokkal borította a nyakamat, mellyel apró sóhajokat idézett belőlem.
Az övével kezdtem babrálni. Úgy érzem, tökélyre csiszoltam az öv-kikapcsolását. Elmosolyodtam. Gyengéden lehúzta rólam a pólómat s a nadrágot. Lábammal letoltam róla a nadrágot s lehámoztam róla pólóját.

JUSTIN SZEMSZÖGE:

 - Ejha! Ezt nevezem! - nevetett fel, majd ugyanolyan leheletnyi finoman csókolt meg, mint az első csókunk. Ezek után nekem sem kellett több. Felkaptam, és a következő pillanatban már a hatalmas ágyon voltunk.

Legszívesebben azonnal magamévá tettem volna, de a végtelenségig érezni akartam a csókjait, és a testéből áradó forróságot. Ahogy fölé gördültem, nem is tudtam eldönteni, hogy hol csókoljam, kényeztessem. Ráadásul annyira csodálatos volt rajta a "csomagolóanyag", hogy nem volt szívem letépni róla.
Egy kicsit meglepődtem, mert pár perc után éreztette velem, hogy forduljak hanyatt, majd letepert.
Imádtam, mikor előbújt belőle egy kicsit a vadmacska. Ugyanakkor megőrizte a visszafogottságát, és a szerénységét. Szinte őrjítő volt az a tudat, hogy én váltom ki belőle ezeket a reakciókat. Nagyon is kedvemre volt ez a testhelyzet, így legalább az egész testét újra és újra fel tudtam fedezni. Majd szép lassan  kikapcsoltam, és nagyon, szinte kínzó lassúsággal csúsztattam le a válláról azt a csodaszép ruhadarabot. Közben hol elmélyítettük a csókot, vagy csak finoman kóstolgattuk egymás ajkait. Majd fokozatosan egyre lejjebb és lejjebb csókolgatott. Úgy éreztem, hogy minden csókja után, amit a testemre adott, bizsergett a bőröm. Mire leért egészen az alsóm széléig, már igen csak bajban voltam.

Ezt ő is észrevette, mert egy mozdulattal megszabadított az egyetlen ruhadarabtól, ami még rajtam volt. Gyorsan elvettem az éjjeli szekrényemről a szürke "zacskót". Utána úgy éreztem, hogy pár másodpercre elvesztem a kapcsolatot a külvilággal. Fogalmam sincs mennyi idő után, mintha csak belelátott volna a fejembe, épp időben hagyta abba, majd fokozatosan elindult és visszafelé is végigcsókolta a testem. Közben elegánsan a lábát átvetve elhelyezkedett rajtam.
Ekkor nem bírtam tovább, és a falatnyi ruhát, ami még akadály volt köztünk, kíméletlenül letéptem róla, majd a csípőjét finoman megragadva irányítottam, hogy végre egybeforrjunk. Sóhajtásaiból éreztem, hogy már ő is vágyott erre. Egy pillanat alatt összhangba kerültünk. De pár másodperc után őrült tempót diktáltunk, közben felhúzott magához, így teljesen magamhoz öleltem. Pár nagyobb sóhaj után, az én kedvesem felsikoltott, a háta megfeszült, ezzel tudatva, hogy átélte a beteljesülést, amiben én is követtem.

Miután valamelyest lenyugodtunk, sokáig csak elmélyülten csókoltuk egymást. Lassan visszafeküdtem, húzva magammal őt is. Mellém bújva fejét a mellkasomon pihentette. Nem is tudom, hogy mennyi ideig feküdtünk, de láthatólag egyikünk sem akart ezen egyhamar változtatni.

 Valamivel később jót mosolyogtam, mert Miranda pocakja ismételten kaját követelt.

 - Jaj, hagyd már abba - kezdte.  - Majd később kapsz enni. Most ettünk.- mondta a saját hasának, amin csak mosolyogtam.
 - Amúgy jól vagy? - kérdeztem, de már ő is mosolygott. - Csodálod, hogy követeli a jussát, mikor már este van?
-  Hogyhogy este? - csodálkozott. - Hisz most, nemrég értünk ide.
 - Nos, igen, de úgy hiszem, eléggé kellemes elfoglaltságot találtunk - kezdtem egy csók kíséretében. - Így sajnos túl gyorsan telik az idő.
- Ez nem igazság - kezdte morcosan - én úgy érzem, hogy csak öt perce vagyunk itt - majd újra szorosan hozzám bújt.

- Ezt úgy értsem, hogy eddig jól érzed magad? - simogattam meg az arcát, erre rám nézett, és elmosolyodott.- Csodálatosan érzem magam veled. És te? - kérdezett vissza, közben az ujjai a hajamat szántották, amitől kellemesen megborzongtam.
-  Annyi jót   kaptam tőled, hogy még emésztgetem a történteket - kezdtem, majd gyengéden megcsókoltam. - Elképesztő vagy, ugye tudod? -  azzal birtokba vettem az ajkait. Miután nagy nehezen el tudtam szakadni tőle.