-Tessék? – néztem rá értetlenül.

- Benne vagy? – kacéran felhúzta a szemöldökét. Az ájulás kerülgetett.
- Már megfürödtünk nem? – mutattam vizes pólómra.
- Nem érdekel. – odajött hozzám, és szorosan megölelt. Éreztem, hogy teste felhevült, és hogy gyorsan kapkodja a levegőt. Nyomtam a szájára egy puszit.
- Nem. – néztem rá kihívóan. Ha azt akarja, hogy együtt fürödjünk, akkor „dolgozzon” meg érte. Elmosolyodtam magamban, ezen a béna kijelentésemen.
- Kérlek. – a nyakamat kezdte el csókolgatni. Nem bírtam ellenállni neki. De erős késztetést éreztem, hogy nemet mondjak neki.
- Kérhetnék ruhát.. megint? – éreztem, hogy arcom elvörösödik.
- Várjunk csak… nem úgy volt, hogy ma találkozol az apukáddal? 
- ÚRISTEN. – elfelejtettem. Hogy lehetek ekkora marha?! Áh! Agyam pörögni kezdett, és rettentően elkezdett zúgni. Kiviharoztam a szobából, de a lépcső felső fokán megálltam.
- De.. így nem mehetek haza… - gyorsan visszaszaladtam Justinhoz, aki már ruhával a kezében várt. Egy fehér fölső volt a kezében.Elmosolyodtam. –Köszi. – nyomtam egy puszit puha arcára, és elvettem a kezéből. Nem érdekelt, hogy most Justin lát-e vagy sem, de és gyorsan lekaptam magamról a vizes ruhámat. Ledobtam a földre, és felvettem a fehér pólót. Iszonyatosan jó illata volt. Szívem egyre csak gyorsabban és gyorsabban vert. Megfordultam és azok a nagy álmodozó barna szemeivel engem figyelt.
– Mi van? – mosolyogtam rá ártatlanul.
- Muszáj elmennünk hozzátok? – nézett rám szánakozóan. Annyira édes volt. Félre biccentettem a fejemet, és úgy mosolyogtam rá.
- Háát. – pórbáltam húzni az agyát. 
- Naaa, Nem bírok a véremmel. – nevetett fel. Elindult felém. Egy töredék másodperc alatt az arcom és az ő arca között csak pár milliméter volt. Hallottam, ahogyan a levegőt veszi. Testemben újra és újra a melegség áradt szét. Éreztem forró leheletét, ami arcomat bizsergette. Lágyan megcsókolt.
- Ott aludhatnál nálunk. – mosolyogtam rá kedvesen.
- Anyukád otthon van? – csillant fel a szeme.
- Aha. – kuncogtam.
- Akkor inkább maradjunk itt. – kivillantotta rosszfiús mosolyát s megrázta a haját.
- Hogy csinálod ezt? – mutattam a hajára és kiskutyaszemekkel néztem rá.
- Ezt? – ismét megrázta a haját.
- Eeeezt… - olvadoztam. 
- Felmossalak a padlóról? – nevetgélt Just.
- Jó lenne. – nevettem. – Menjünk.. – megfogtam a kezét, és magam után húztam.
- Okéé. – megszorította a kezemet. Elindultunk hozzánk, s egész úton beszélgettünk.

- Anya! Itt vagyunk! – nyitottam be a házba.
- Jaaj. Sziasztok! – anya a nyakunkba ugrott. Mind a kettőnk hatalmas puszit kapott. 
- Ennyire hiányoztunk? – mosolyogtam anyára.
- Apád nem jön. – húzta a száját. Szívem ki-ki hagyott néhány dobogást. Boldogságomtól majdnem a nyakába ugrottam.
- Ennyira örülsz? – tettette a nevetést.
- Még széép. – kacsintottam rá. – Anyu..ő. – ez nagyon kínos… - Itt aludhatna Justin? – teljesen elpirultam. Kiskutyaszemekkel néztem rá. Kérlek anyaaa. Kérlek anya.Mondogattam magamban.
- Persze! Justin, szívesen látunk! – mosolygott anya aranyosan. Hirtelen gyors lépteket hallottam a lépcsőről.
- Mirandaaa! – futott oda hozzám Lucie.
- Luciie! – leguggoltam, és kitártam a kezemet. Mikor Lucie letrappolt a lépcsőről, nagy szemekkel nézett rám. Vagyis… Justinra.
- JUSTIN BIEBER?! – sipíkolt a húgom, és futni kezdett Jus felé. Ő kitárt karral várta a húgom, majd felkapta és pörgött fele egy-két kört. – Ha ezt elmondom a csajoknak! – nevetgélt aranyosan. Aztán visszament a szobájába.
- Édes… – mosolygott rám kedvesen. Biccentettem, majd a szobám felé húztam. Benyitottam a szobámba, és furcsa melegség áradt szét a testemben. Leültem az ágy szélére, és a Justintól kapott fehér pólót nézegettem.
- Ennyire tetszik? – kérdezte lágyan. Észre se vettem, hogy leült mellém. Átölelte a derekamat s közelebb húzódott hozzám.
- Miért van mindig ilyen kellemes illatod? – kérdeztem felháborodást tettetve. Szája széle édesen mosolygott rám, de nem válaszolt. Gyengéd, finom csókolt lehelt ajkaimra. Nem ellenkeztem. Ledöntött az ágyra, s felém kerekedett. 
- Nem… alkalmas. – suttogtam halkan. 
- Kellesz. – nyögte fel suttogó hangon, hogy csak én halljam. Csillogott a szeme sokkal jobban mint százezer gyémánt. Szívem egyre hevesebben lüktetett mint máskor.
- Nekem is. De most nem. – bűnbánó mosolyommal próbáltam felvidítani.
- Meddig kell rád várnom? – nézett rám búskomor arckifejezésével.
- Háát. 
- Neee. Kérlek tudom, hogy szereted húzni az agyamat, de most ne tedd. – nézett rám azokkal a nagy mélybarna álmodozó szemeivel. Megráztam a fejemet, és kikúsztam alóla. Fejemet párnába rejtettem s úgy vártam, hogy elaludjak. Majd hirtelen egy puha, és meleg kezet éreztem a vállamon.
- Ne haragudj… - egy puszit nyomtam megbocsájtásképpen az arcára, s mélyen a szemeit bogarásztam. 
- Átöltözök. – mosolyogtam rá, s a szekrényem felé vettem az irányt. Kivettem egy franciabugyit, egy rövid kék-fehér pamutnadrágot, és egy lenge rövid ujjút. Kimentem a fürdőszobába, és gyorsan átöltöztem. A nadrágomat a szennyesbe tettem, de Justin pólóját az orromhoz szorítottam, s belélegeztem édes illatát. Benyitotta a szobámba.
- Kész is vagy?  - nézett felém Justin. Majd árgus szemekkel végig mért a talpamtól egészen a fejem búbjáig. 
- Mit nézel? – kérdeztem kuncogva, s mellé bújtam. Még mindig szorongattam a pólóját. 
- Téged. Az egyetlen akit nézek az te vagy. – éreztem, hogy arcom lángvörös lesz.- Imádom mikor elpirulsz. – nézett felém nagy szemekkel.

Ránézek de csak nevetek. Közel húz magához, s testünk majdnem összeér. Csak Justin vékony pamut felsője, és farmernadrágja  választ el kettőnket egymástól. Nagy szemekkel nézek rá, s kérlelem, hogy vegye le a felsőjét. Ő meg is teszi, s a szoba legtávolabbi végébe dobja. A takaró alá nyúlok, és az övével kezdek babrálni, s a lábammal lehúzom Justinról a farmert. 
- Semmi nem választhat el. – suttogta alig hallhatóan. Nem bírtam levenni a szemem állati jó felsőtestéről. Behunytam a szememet, átadtam magam a langyos hullámnak és bizsergésnek, ahogy testünk egymáshoz ér. Két szív ver tökéletes összhangban, közeledik és távolodik, kitágul és összehúzódik, a ritmusok teljesen egyforma egy szívként dobognak. Minden amit érzek, olyan jó, olyan természetes, annyira helyén való. Még közelebb húzódok hozzá. Az arcomat a vállgödrébe simítom, apró csókokkal halmozom el puha nyakát s belélegzem édes pézsmaillatát. Justin torkából nyögés tör fel, én pedig behunyt szemmel a csípőjéhez simulok. Egyre közelebb és közelebb. Kezei átvándorolnak a derekamra, s egyre lejjebb kalandoznak. Éreztem, hogy valami szörnyű fekete mélység magával ránt. Tiltakozhattam akárhogy is, nem akartam, hogy vége legyen ennek a napnak. De végül a sötétség magával rántott, s mély álomba zuhantam.