Muszáj volt felhívnom Justint.

- Nah jössz? – csengett a hangja édesen.
-Jus. Kibírjuk nem? – mondtam szomorúan, majd megtöröltem a szememet.
- 3-4 nap nélküled… sok. 
- Nem mehetek veled. Örökre eltiltanának tőled.
- Igazad van. Sajnos. – felsóhajtott. - De most le kell tennem. Mikor leszállt a gép, rögtön hívlak. Szeretlek. Imádlak. Vigyázz magadra. - mondta halkan.
- Te is. Szeretlek. – a kezem remegve nyomta le a telefonon a gombot. Eddig mindig együtt voltunk. Most meg elment… Elindultam hazafele. Gyalog mentem, hogy tudjak gondolkodni. Mit fogok én csinálni. Unalmas lesz az elkövetkező 3 napom. A hazafelé vezető út hosszú volt. Vagy csak nekem volt az. A könnyeimmel küszködtem egész úton. Rájöttem, hogy nem is akartam hazamenni. A part felé vettem az irányt. Ahol Justinnal is sokat voltam.

Levettem a papucsot a lábamról, és a kezemben fogtam. A homokot rugdostam. Még mindig az égszínkék ruhám volt rajtam. A víz felé vettem az irányt. A talpam már égett a homoktól, ezért mikor belesétáltam a vízbe, rögtön lehűlt a lábam.
- Meglepetééés! – hátrafordultam, és Emilyt láttam meg. Lehajolt a vízhez, és lefröcskölt vízzel. Mindenemről csurgott a víz. De hát, ha harc, hát legyen harc. Mint az óvodások egymásra fröcsköltük a vizet.
- Emz! – odafutottam hozzá, és szorosan magamhoz öleltem. Láttam, hogy egy pár paparazzis már minket fényképezget. Upfh. Hangulat romboló.
- Menjünk hozzánk. – elindultunk, és közben mesélte, hogy mi történt vele.

Kinyitottam a bejárati ajtót, és leültünk a kanapéra. Mivel anya nem volt itthon, nyugodtan beszélgethettünk.
- Mesélj. Arra(!) vagyok kíváncsi. Hányszor volt, és hol és mikor? – csillogott Emily szeme. A bal kezemmel szorítgattam a Justintól kapott karláncot.
- Oké. Szóval elmentünk a Bahamákra. És ott. Aztán meg..- éreztem, hogy az arcom elvörösűl. Nem mertem ránézni, ezért inkább a karláncot nézegettek. Könnybe lábadt a szemem. Annyira hiányzik. Máris hiányzik.
- Tegnap? – mosolygott rám huncutul Emily. Bólintottam, majd felmentem az emeletre átöltözni. Elővettem a piros csőnadrágomat  , és fekete háromnegyedes felsőt, meg a converse cipőmet. Gyorsan még bementem a fürdőszobába, és megfésültem a hajamat. Belenéztem a tükörbe. Hirtelen elkapott a sírás.

- Mennem kell. Maradhatsz nyugodtan. – szipogtam s kiszaladtam az utcára. Emily biztosan értetlenül nézett rám. Sétálnom kellett. Most nem volt szükségem emberre. A lábam remegni kezdett, nem bírtam tovább menni. Leroskadtam egy fal tövébe. Úgy nézhettem ki, mint egy csöves. Épp előttem sétált el egy öreg házaspár. Egymás kezét fogták, és szerelemesen néztek egymásra. Most pont ezt hiányzik nekem. A járda túlsó oldalán, egy fiatal nő rázta ki a szőnyeget.
 - A szőnyeg…- mondtam halkan magamban. Felpattantam, és Justin háza felé vettem az irányt. A kapukulcsot tudtam, hogy hol tartják. Ki is nyitottam és a bejárati ajtó felé vettem az irányt. Felemeltem a lábtörlőt, és ott volt alatta a kulcs. Felrohantam az emeletre, és benyitottam Justin szobájába. Ráugrottam az ágyra, és mélyen magamba szívtam párnája illatát. Olyan volt mint a hajsamponja. Nagyon álmos voltam. A karkötőmet birizgáltam, és a Justinos medálba merültem bele. Eszembe jutott, mikor először találkoztunk a bulin. Amikor felfedtük mindenki előtt, hogy járunk. Az after parti, amikor a Kanada Starban voltunk, és a Bahamák. Nem bírtam tovább. Szívem szúrt, légzésem felgyorsult. Muszáj volt valamit tennem. Odasétáltam a szekrényéhez, és kivettem belőle egy fehér pólót. Lefeküdtem az ágyra, és a fejem alá tettem a pólót, de épp csak annyira, hogy érezzem az illatát. Ugyanolyan illata, volt mint Justinnak. Könnyeim patakként hullanai kezdtek. Éreztem, hogy elönt az álmosság, és minden elsötétül.

Másnap reggel ugyanott ébredtem fel, ugyanabban a pózban. Már biztosan lehetett vagy 10 óra. De nem akartam hazamenni. Itt akartam maradni. Körbenéztem a szobában. Az éremi, a kupák, mind előidézték Justint. A mosolyát, a hajrázását, a személyiségét. Előkerestem a telefonomat. Egy új SMS-em jött. Justintól. A gyomromban hirtelen pillangók csapdostak, és szédülni kezdtem. Gyorsan megnéztem, hogy mit küldött:
18:41 – üzenet küldője: Justin 
Most érkeztem meg Atlantába, nem volt semmi baj. Remélem minden rendben van odahaza. Hamarosan kezdődik a koncert, majd holnap hívlak. Szeretlek nagyon, és hiányzol. – Justin.

Annyira hiányzott… és éreztem, hogy én is hiányzok neki.

csrggg*

- Halo? – szóltam szomorúan a telefonba.
- Emily vagyok, azonnal indulj el a repülőtérre! – még válaszolni se tudtam, Emily azonnal lerakta a telefont. Lehet, hogy… Oké, nem gondolok egyből a rosszra, de. Mi van ha Justinnak.. valami baja eshetett? A fejem rettentően zúgni kezdett, a gyomrom görcsbe rándult. Hívtam egy taxit, és a repülőtér felé vettem az irányt.