A könnyek patakban kezdtek el hullani az arcomról. Ránéztem Justinra, és az ő arcára nagy meglepettség ült ki. Szó nélkül odafuttam anyához

- Szeretlek.-suttogta a fülembe. Az egész testem remegni kezdett. A szívemet átjárta a melegség, de...
- Hol a fenébe voltatok?-letöröltem a könnyes arcomat. Justin már ott állt mellettem és a hugomat ölelgette. Persze Lucie iszonyat boldog volt, és láttam az arcán, hogy holnap az iskolába azzal fog menőzni, hogy Justin Bieber ölelgette.

- Úgy volt, hogy éppen hozzátok tartottunk, mikor belénk jött egy kamion...-folytatta volna anya, de Lucikém közbe szólt:
- Ésésésés, akkor pörgööött egy csomót az autó, és PUFF! beleestünk egy gödörbe. Rögtön kiszálltunk az autóból, és, anya? Melyik városban is volt balesetünk?-nézett Lucie kiskutya szemekkel anyára. Úgy hiányoztak. A jelenlétük, a hangjuk mindent feledtetett velem. Megfogtam a mellettem álló Justin kezét. Ő jó erősen szorította. Bizalmat adott.
- Granby, kicsim. -megsimogatta Lucie szőke haját.
- Igeeen. Granby. És akkor gyorsan bementünk Granby város kórházába, és ott benntartottak minket. Annyira súlyos balesetünk volt, hogy máig benntartottak bennünket. Most, hogy kijöttünk, az volt az első dolgunk, hogy megkeressünk titeket.- hadarta Lucie. Oda léptem hozzá, és szorosan magamhoz öleltem.
Anya mondta, hogy menjünk haza, és számoljunk be mindenről, mivel tud egy két dolgot. Felnevetett, de én és Justin félően összenéztünk.  

Reméltem, hogy soha nem fog szóba jönni az, hogy lefeküdtünk Justinnal. Soha nem szerettem ilyenekről anyával beszélgetni. Cikinek éreztem. Mármint nem szégyelltem Justint, sőt ő jobbat érdemel nálam,  de akkor sem szeretek ilyen dolgokról beszélni anyával. Benyitottunk a házunk ajtaján. A sok emlék futótűzként terjedt a fejemben. Mikor anya a szülés után hazahozta először Lucie-t, kék pléddel betakarva. Emlékszem, hogy akkor tél volt, december 14-e. Nagyon hideg volt.

- Milyen régen voltam már itthon.-mondta Lucie csillogó szemekkel.
-Gyereeee!- a húgom megfogta Justin kezét, és az emeletre húzta.
-Megmutatom a szobámat meg a pónijaimat.-ránéztem Justinra, akinek az arcán nagy meglepettség volt.
-Őh, oké.-nevetett. Felmentek a lépcsőn. Mosolyogva néztem utánuk.
- Kicsim, gyere csak.-tudtam, hogy most következik az, amitől félek. Leültünk a konyha asztalhoz. Hallottam, hogy Justin robog lefele a lépcsőn, és leült mellém.
-Remélem nem zavarok.-mosolygott anyára.
-Nem, igazából mindkettőtökkel akartam beszélni. Hallottam, hogy terhes lettél, vagy voltál. Nem tudom igazából. Szóval lefeküdtetek?-anya nagyon komolyra vette a témát. Justin felsóhajtott. Gondolom rám hagyta, hogy válaszoljak anyámnak.
-Nem voltam terhes. És... jól van okéé. Lefeküdtünk.-éreztem, hogy az arcom rákvörös lett. Jus megfogta a combomat, és bíztatás képpen simogatta. Összenéztünk JB-vel, majd rám mosolygott.
-Vigyáztunk. Tényleg.-mondta Justin anyának. Annyira magabiztosan mondta, hogy láttam, anya egyből nyugodt lett.
-Köszi, hogy őszinték vagytok. És Justin... vigyázz a lányomra. Nagy kincs.-könnyek gyűltek a szemembe. Annya felállt, és megölelte Justint.
- Ígérem.-mondta Justin. Rámosolygott anyára, majd megsimogatta a vállamat.

- Nálunk alszol?-kérdezte anya JB-től.
- Hát, ha lehet.-mosolygott Justin édesen.
- Persze, hogy lehet.-mondta anya.-Bármikor. Szívesen látunk, és csak hogy tudd. A családunk tagja vagy.-nevetett. Láttam, hogy Justinnak nagyon jól estek anya szavai. Megnyugvást láttam mind a kettejük arcán. Anya bement a szobájába, gondolom aludni. Végre visszakaptam a családomat. Köszönöm.
- Menjünk aludni.-mosolyogtam Bieberre. Megfogtam a kezét, majd felmentünk a szobámba. Kinyitottam az ajtót. Mindent ugyanúgy találtam, ahogy a múltkor itt hagytam. Kinyitottam szekrényt, kivettem, egy rám körülbelül 2 számmal nagyobb fehér pólót, és odadobtam Justinnak.

- Ebbe aludjak?-nevetett felém.
- Hát, lehet hogy "Miranda illatú", de azért kényelmes.-mondtam neki mosolyogva. Megszagolta a fehér pólót:
- Ezt hazaviszem.-mosolygott.- Velem lehetsz mindig.-mondta édesen. Rámosolyogtam, majd éreztem, hogy elpirultam. Kivettek a szekrényből egy kék sortot, meg egy lila pólót. Bementem a fürdőszobába, majd letusoltam. Milyen régen tusoltam itthon... végre visszakaptam amit elvesztettem. Mostmár soha nem engedem el. Kiléptem a zuhanyzóból, felöltöztem, és a szennyest beletettem a... szennyeskosárba. Benyitottam a szobába. Jus is elment tusolni. Addig én megágyztam. Annyira hihetetlen, hogy ilyen engedékeny anyukám van. Megengedi, hogy Jussal aludjak *-*. Csak mert a legtöbb szülő, már attól is frászt kap, ha a lányának barátja van.

- Gyorsan végeztél.-Justin lépett be a szobámba.
-Minél többet vagyok veled, annál jobb.-csillogott a szeme. Válaszképpen csak rá mosolyogotam. Bekapcsoltam a TV-t, majd leültem az ágy elejére. Mellém ült Justin, majd átkarolta a derekamat. Rádöltöttem a fejemet a vállára. Éreztem a tusfürdőb illatát. Annyira kellemes érzéssel töltött el, hogy az én szobámban vagyunk, és nem Jus nyakán lógok. Elkezdte csókolgatni a nyakamat. Ledöntött az ágyra, majd a hasamat kezdte csikizni.
-Nee, nee.-nevettem. 
- Dee,deee.-mondta nevetve.
-De nee.-végre abba hagyta. Azt hittem, hogy már ott halok meg. Tudniillik nagyon-nagyon csikis vagyok. Megint elkezdett csókolgatni. Beletúrtam a hajába, majd  egy fél másodpercre összeért a nyelvünk. Felnevettem, de még minidg csókolóztunk. Megfogta a pólómat, és le akarta húzni.