- Ne.. ne szórakozz.-a percek homokóraként peregtek le előttem. Mi lesz ebből. Mindenki ott fog rajtunk röhögni, meg feltesznek a YouTubra. Hihetetlen. Velünk mindig törénik valami. Vagy kórház, vagy baleset, vagy halál, vagy...-Tudod van egy olyan érzésem, hogy valaki azt akarja ne legyünk együtt... persze Edwardon kívül.-mélyen belenéztem a szemébe, de ő nem mert az enyémbe nézni. Nagyon ideges volt. Fel s alá járkált előttem, majd leült mellém.

- Ilyet ne merj mégegyszer mondani.-megölelt. Szorosan magához húzott. A homlokomat a vállára tettem. Tudtam, hogy meg fogjuk valahogyan oldani, de, hogy hogyan ahhoz gőzöm sincsen.
-Kitalálunk valamit.-felemelte az államat. Nem akartam most csókolózni vele. A homlokomat az övéhez támasztottam. Becsuktam a szememet, majd élveztem a nyugalmat. Legalábbis próbáltam. De nem sikerült. Folyamatosan járt az agyam. Gőzerővel tombolt a szívem, és nem tudtam, hogy mi legyen. Az arcomon éreztem, ahogyan Jus az orrán keresztűl veszi a levegőt, és az én számra csapódik. Így kibírtam volna vagy fél évet is. Csönd volt, nem szólt semmi. Még mindig sötét volt. 

csrgggggg.
Just telefonja csörögni kezdett.

- Halo?... Rendben. Megyünk.-ledoba a telefonját maga mellé, és felrántott a kanapéról.
-Mi? Hova megyünk Jus?-néztem a szemébe éretetlenül.
- Az újságíró 5 perc múlva találkozni akar velünk a 83th utca sarkán. Siessünk. Nincs messze, de nem akarom kiengedni a markomból.-szó szerint kihúzott a 87th-re. Az egész utat végig beszélgettük. Nem tudtuk, hogy valóban az újságíró hívott-e, vagy csak valami kis csicska volt az. A kezem, lábam remegett. De Justin keze is remegett. Éreztem. Ha már itt tartunk... a keze olyan hideg volt, de puha. És élveztem minden pillanatát, amit együtt töltttünk ezen az úton. Odaértünk a  83th-ra, és már ott volt egy ember. 
-Ön az az ember...?-kérdezte Justin félénken az ismeretlen embertől. Fekete nadrág, fekete póló és egy kalap volt rajta. Ijesztő volt. Úgy nézett ki mint egy FBI-os.

- Igen, itt van nállam a kazetta. Cserébe annyit kérek, hogy kifaggatlak titeket, ti válaszoltok, én kérdezek. Ok?-nagyon mély volt a hangja. Amikor hozzánk beszélt akkor érezni lehetett a rágógumi szagát. Hátő... nem volt valami vonzó.
- Rendben.-válaszoltuk egyszerre Justinnal. Megfogta a kezemet, jó erősen szorította. Bizalmat adott.
- A Bahamákon feküdtetek le?
- Igen.
- Justin, a tisztasággyűrűd rajtad volt?
- Nem, mielőtt lefeküdtünk lemondtam.
- Ennyire kívántátok egymást?-jézusom, mik ehzek a kérdések? Nem pornófilmet veszünk fel. Grrr. Kezdtem ideges lenni.
- Khm!-köszörültem meg a torkomat.
- Magánügy.-mondta Justin. Hallottam a hangján, hogy kezd ő is ideges lenni. 
- Amikor még nem ismerted Mirandát, hány csajod volt?-erre kíváncsi leszek. Soha nem érdekeltek Justin exbarátnői, de most valamiért  a kíváncsiság furta az oldalamat.
- 1 volt.
- Miranda az igazi? Van esély, hogy összejöjj egy rajongóval?
- Igen, persze, hogy ő az. És félek, hogy a rajongóm csak azért jönne össze velem, mert híres vagyok, vagy csak fel akar vágni.
-Kösz.-odadobta Jus kezébe a kazettát. Majd elsuhant a sötét utcán. Az elmúlt negyed órában alig fogtam fel, hogy mi történt...

csrggg*
A telefonom csörögni kezdett.

*kezd el hallgatni a zenét és hatásosabb lesz :D*

- Miranda?-egy nő szólt bele a telefon hangszórójába. De olyan ismerős volt a  hangja, mintha már hallottam volna.
- Igen. De Ön kicsoda?
- Wendy Shay.-amint kimondta a nevet, az egész utca forogni kezdett velem. Az anyám. A hangja is ugyan az volt.
- ANYA?!-ordítottam bele a telefonba. A szembe könnyek gyűltek össze a boldogságtól.
- Kicsim, fordulj meg.-amint megfordultam, megláttam. A szőke hajzuhataga ugyan az volt, és ott állt mellette Lucie is. Ugyan azok maradtak. Mintha mi sem történt volna