- Miranda! Kicsim.. - anya rázogatta meg a vállamat.
- Mi ?.. MI?.. Mi történt Justinnal? Mármint. Túlélte? - remegett a hangom...
-Persze hogy jól van. Egy ütéstől... kicsim... nyugodj meg. - mosolygott rám.
- De.. az előbb állt le a szíve. - eszembe jutottak az előbb átélt történtek... szörnyű.
- Mi? - nevetett, hogy a büdös életbe nevethet ilyenen?! - Nem állt le egy perce se. Szerintem te csak álmodtál... jól van Justin. Nézz csak rá. - hoppá. Körülnéztem a szobában és tényleg.. eludtam. És csak ÁLMODTAM. Nem állt le a szíve. Hál' istennek... Ott volt mellettem, és szuszogott... mit meg nem adnék, hogy megint ott feküdjön mellettem, és együtt aludjunk...

- Jó reggelt. - lépett be a nővér az ajtón. - Most rögötn mehet is haza a kis betegünk. - mosolygott rám. Bízató mosoly volt és sugárzott belőle a: hé kislány. ne hogy feladd már!
- Most? Rögten? - lekendeztem.
- Akkor hozzánk jön. - mosolygott anya. Hm. nem is rossz ...
- Komolyan?  Nem nézte...
- Kicsim. Látod, hogy beteg. És ha hazamenne, akkor te állandóan ott lógnál... nálunk jó kezekben lesz.
- Állati vagy anya *-*- szorosan megöleltem. A nővér kikapcsolta az EKG-t, és felébresztette Jusint.
- Justin... - rázta meg a kezét óvatosan. - Jobban van ?
- Hm.. ja... igen jól vagyok köszönöm... - ásított egyet. FeKEL az ágyból... még a bulis ruhája volt rajta, ami tiszta vér volt. Hirtelen Elkapott a szédülés és a rosszul lét. Borzasztó volt. Felém közeledett, kitárta a karját.. aztán.. hirtelen összecsukta.
- Bocs, megölelnélek, ha nem lenne... ilyen a ruhám. - mutatott szomorúan a véres zakójára.

- Nem érdekel, hogy milyen a ruhád. Legalább itt vagy. Velünk. - odaszaladtam hozzá, és ( bár majdnem fellöktem ) megöleltem. Beszívtam a ruhája édes illatát, és nem is érdekeltem semmi más.... akármilyen véres ruha nem állhat közénk.
- Nah, gyertek GYEREKEK. -viccelődött anya. Hú de vicces.
- Anyaa.. - forgattam a szememet. Justin megfogta a derekamat, és így mentünk az ajtó felé.
- Tinédzserek. Fiatalság, bolondság. - nevetett.  Kinyitotta az ajtót, és amit ott láttunk, az valami hihetetlen volt. Rengeteg paparazzis és újságíró akart akármilyen kis infó kihúzni Justinból, hogy  hogy s mi történt..
- Justin! Kérem! Egy választ! Valóban megverték?!
- Nem látja? -válaszoltam helyette idegesen. Elegem volt már, hogy nem  tudják szegényt békénhagyni.
- Nyugi cica. - nevetett. - Amúgy, nem látja?! - válaszolt olyan ideges hangom amilyennel az előbb én. Felnevettem. Olyan kellemes érzéssel töltött el, hogy megint ilyen boldognak látszott. Nevetett. Mosolygott. Fogta a derekamat. Kell ennél több?! Beültünk a kocsiba, és anya rálépett a gázra. A hátsó ülésen ültünk Jussal. A kezét a combomra helyezte. Mivel a tűzpiros ruhában voltam, amit tőle kaptam, éreztem, hogy a meleg keze nyomot hagyott a combomon. Simogatta, és a ruhámat igazgatta. Felnevettem. Boldog voltam... Amikor hazaértünk, anya előre ment, kinyitotta nekünk az ajtót, és Jus megint átkarolta a derekamat. Anya ezt csak egy kis mosollyal nyugtázta. Felkísértem Justint a szobámba. Leült az ágyamra.
- Milyen kényelmes. - mosolygott rám.
- Igen. Imádok itt aludni.
- Holnap koncertem lenne...  Torontoban.
- Toronto? De az egy kicsit messze van...
- Igen, lehet, hogy messze van. De van lefoglalva szálloda.
- De nem mehetsz... meg kell gyógyulnod. - azt hiszem előtört belőlem az anyai ösztön... Elmosolyogtam magamban. ...
- Akkor. Tudod, hogy  fél hónap múlva 16 éves leszel. És ezért itt ,Kanadában, elég nagy bulit kell csapni.
- Mire gondolsz?
- Az Absulolute-ban.

- TESSÉK? OTT KANADA LEGNAGYOBB BULIJAIT SZOKTÁK RENDEZNI!- ezt nem hiszem el. Lehet hogy világhírű partim lesz. Várjunk.. ez nem én vagyok... sosem szerettem magam körül a felhajtást.
- De várj. Akkor mész Torontoba vagy sem?
- Gyere el velem.

- Ki megy hova?- nyitott be anya a szobámba. Összerezzentem, mivel kicsit megilyedtem...
- Justin Torontoba utazik az egyik koncertje miatt. És szeretné ha én is mennék,
- Kérem, engedje el.... nagy szivességet tenne... - nézett Justin kiskutyaszemekkel anyára. Hát.. úgy látszott nem tudott ellenállni neki...:D
- Jól van.. egy feltétellek. - ne máár. Tudhatta volna, hogy lesz valami... - ami az hogy tegezel engem. - nevetett anya Justin meglepődött arcán.
- Rendben - nevetett ő is. Kiment, és becsukta maga mögött az ajtót. Leültem Justin mellé, és elkezdtünk csókolózni. Érezte az édes illatát, ami még mindig olyan csodás érzéssel töltött el. Hihetetlen.... Minden érintése villámcsapásként ért. Telejsen fel voltam villanyozódva. Mire észhez kaptam, megint egymáson feküdtünk, és csókolóztunk.

- Majd.   Torontoban. - mondtam Justinnak. El voltam képedve magamtól. Ilyet én sosem mondanék. De úgy látszik, hogy most igen.  Vagy...