- Oh.. hát őő. Bocsi... - nyitott be Justin apukája. - Csak szólni akartam, hogy kész a kaja, de ...
- Megyünk - mind a ketten rák vörösek lettünk, amit az apukája egy nagy vigyorral az arcán nyugtázott.
- Justin, figyelj csak.. annyit akarok modani, hogy ezt a kislányt elveszíted, akkor nem is mutass be más lányt, mert nem leszek rá kíváncsi. Szerencsés vagy, hogy ilyen lányt találtál magadnak. - nevetgélt az apukája. Fuvallatként értek a szavak.. azt hittem, hogy majd egyből kiparancsolnak a házból, és lepengett előtte a "Rómeó és Júlia" sztori. De nem. És az apukája egy irtózatosan jó fej.
- Szerintem sokáig fogjátok még látni. - csapott bele az apja kitárt kezébe. Én csak nevetni tudtam az egészen. És annyira jól esett hallani, a " sokáig fogjátok még látni" mondat. Biztos vagyok benne, hogy soha az életbe nem csalna meg, s már boldogan vettem a konyhába vezető lépcsőfokokat.
- Kész a vacsora. - mosolygott ránk Justin anyukája, Pattie.
- Wáow. Imádom a sültcsirkét. - mondta Justin.
- Remélem Miranda, hogy szereted.. nem tudtam, hogy milyen ételeket eszel, vagy hogy vegetáriánus vagy-e... - nézett rám Pattie bűnbánóan. Oké, igaz, volt egyszer, hogy 2 hétig nem ettem húst, de az a 2 hét is szörnyű volt. Elmosolyodtam magamban.
- Nagyon szeretem a sültcsirkét, és isteni finom. - mosolygotam rá.
Miután befejeztük, Justin a kezét a combomra helyezte. Elszédültem egy kicsit, annyira jó érzés volt... De a tökéletes pillanatba Jeremy vágott közbe.
- Jus, nekünk el kell utaznunk Németországba három teljes hónapra. - három hónap?! Az rengeteg idő... én alig bírtam ki pár hetet anyu és a hugim nélkül.... Láttam, ahogy Justn arcára kiült a szomorúság. Rossz volt így látni.. megfogtam a kezét, és együtt érzően simogatni keztem a kezét, ami a lábamon volt.
- Felhívtuk Ushert, és azt mondta,a legjobb ha itthon maradsz. Majd 1 hetente fog téged látogatni. Hagyunk pénzt is itthon. És sajnálom, hogy csak most közöltük, de éppen vacsora előtt hívtak fel minket. - láttam, hogy az anyukája nagyon szomorú lesz, hogy itthon kell hagynia a kisfiát 3 hónapra.
- És rendeszeres hívni fogunk, minden nap. De Jeremy már össze is pakolta a ruháinkat, úgyhogy indulunk. - láttam, hogy Justin még fel sem fogta az eltelt 5 percben letengett eseményeket.
- Oké.. - rám nézett, azokkal a nagy barna szemeivel. - Akkor sziasztok... - odament az anyukájához és megölelte szorosan, majd az apukáját is. Pattie közeledett felém. Engem is megölelt... én persze visszaöleltem, majd az apukája is megölelt. Családtagként kezelnek? Ez már biztos jó pont. Elmosolyodtam.
- Miranda, vigyázz Justinra.. látom, hogy melletted normális, szóval. Vigyázzatok egymásra. - mosolyogott az anyukája, de egyszerre szomorú is volt.
- Jók leszünk, nyugi anya. - Justin intett egyet, és az ajtó bezárult.
- Akkor, úgy látszik, hogy kettesben maradtunk. - neki támaszkodott az egyik kezével a szék hátzámlájának, majd közelebb jött hozzám, megfogta a kezemet, és felvitt a szobájába.
- Nem maradsz estére? - nézett rám. A szemei újra csillogtak, és feldobottnak látszott. Éreztem, hogy boldog , ha velem van. És én is boldog vagyok vele.
- Jus, ne siessük el.. jó?
- De, csak DVD-znénk, meg popcornt ennénk.. - mondta nevetve.
- Végülis, jól hangzik... de anya nem hiszem, hogy megengedi.-szomordtam el.
- Bízd rám. - majd kisuhant a szobából, és fél perc múéva már vissza is jött.
- Maradhatsz. Azt mondtam anyudnak, hogy az anyukám kérte meg, hogy maradj estére.
- Mi? Komolyan? Okéé - nevettem. Lementünk a nappaliba, és luhuppantunk a kanapáre a Tv elé.
- Akkor... - leguggolt a DVD tartó állvány elé, és keresgélt.. - Horror? - kacsintott egyet rám
- Oké. - berakta a DVD-t.
- Mindjárt jövök. - felszaladt a lépcsőn, és egy nagy barna pléddel jött vissza.
- Gondoltam, fázni fogsz. - leült, és magunkra terítette.
- Aranyos vagy. - átölelte a derekamat, majd csókolózni kezdtünk. Annyira belemerültünk, hogy ledöltünk a kanapéra, már a pólómat húzta volna fel, de..
- Nem, nekem ez nem fog menni.. - mondtam. De máris megbántam.
- Nem akarom erőltetni. - nézett rám bűnbánó arccal. - Holnap este after partira megyek. Lesz medence, kaja, buli... Szeretném ha eljönnél velem...
- De.. én nem akarok zavarni...
- Te sosem zavarsz. Akkor jössz? - fogta meg a kezemet. A keze hideg volt, de én mégis melegnek éreztem. A szeme mélybarna színben csillogott, ne tudtam ellenállni neki.
- I.. igen. - ott ültünk egymás mellett, átöleltem a hasát, és a vállára tettem a fejemet. Hallottam, ahogy szuszog, és az illatát is éreztem. Annyira kellemes volt ez az egész. Úgy éreztem magamat, mint aki be van drogozva. Annyira nyugodt voltam.. éreztem, hogy biztonságban vagyok vele.