Nagy nehezen kifurakodtam a paparazzók és az újságírók hada mögött. Mindegyik Justin miatt érdeklődött. Hogy milyen volt vele csókolózni. De mi nem csókolóztunk, csak egy egyszerű szájra puszi.. Hirtelen elömlesztette a fejemet a sok emlék.. az édes ajka, a ragyogó szemei... a puha keze.... enm tudom kiverni a fejembl. És akármilyen nehéz is bevallani.. beleszerettem. De Nathan.. nem tudnám eltitkolni előtte... és még azon is emésztenem kell magamat, hgy elmenjek-e a 87th Boulevard Street-re 22:00-kor találkozni Justinnal.

Megjött a limuzin, és beültünk.

- Miranda.. mi történt? Mesélj.. mi.. mit csináltatok?- krédezte Emily aggódóan.
- Mi..csak.. semmit. Csak egy puszit nyomtam az arcára és elmentem.- a szememet elöntötte a könny.
- Tudod, hogy Nat meg fogja venni az újságot... és
- NE! Ne is fojtasd kérlek. Félek belegondolni...nem tudom elhagyni Nathant.. és Justintól sem akarok megválni.
- És estére.. tervezel valamit? Csak mert elmehetnénk pizzázni vagy valami- mosolygott rám. Igazi barát. Próbált felvidítani.. de nem sok sikerrel. Mert nem mintha nem lenne jó vele pizzazáni vagy ilyenek. De találkozni akarok Justinnal...

- Akkor mit tervezel?- nézett a szemembe.
- Semmit.
- Tudom hogy tervezel valamit. Látom rajtad - kacsintott egyet. -nem tán Justinnal lesz valami ? - ezt...meg.. honnan tudta?
- Igen. De kérlek! Ne mondd el senkinek! Nagyon kérlek!- tudom, hogy nem fogja elmondani senkinek. Bízok benne.
- De hogy mondom. Tudod, bennem bízhatsz a legjobban.
-Igen, és köszönöm. - megöleltem.

Mirandáék háza, 21:05.

A hálószoba ablakában bámészkodtam.  Eltűnődtem.. valyon mit akar Justin ?
Leültem az asztalhoz, és a kezembe vettem egy könyvet. Olvastam... egy lányról és egy fiúról szólt. A fiúnak volt egy barátnője, de másnak csapta a szelet. Hm. Gondolat olvasó egy könyv.. csak most éépen nekem van barátom és másnak csapom a szelet... . Mire észhez kaptam már 21:55 volt. Okéé. Nincs messze a 87th street, de akkor is. Nem szeretnék elkésni. Fogtam a kabátomat és rohantam, ahogy csak tudtam.
Nincs itt senki..

-Psszt! Hey, Miranda..- valaki megbökdöste a vállamat. Nagyon megilyedtem...
- J.. Justin? - egy szürke felső volt rajta, napszemüveg, és baseballsapka, meg persze nadrág meg cipő. Meg gondolom alsógatya meg zokni.
- Gyere, figyelj  nem akarom, hogy meglássanak veled együtt. Tudom, hogy van barátod. És éppen ezért nem szeretném, ha meglátnának. És nagyon örülök, hogy eljöttél. - megölelt. Olyan jó illata volt... kellemes.. telejsen ellágyultam... átkerültem a másik világba. Amit csak akkor érzek, hogy ha Justinnal vagyok. Nem érdekelnek az ucán bámészkodó emberek,  a  sétáló vagy biciklizők. Csak Ő, Justin... Meg fogta a kezemet, és elvitt a "Csókok Sétányára".
-Ez a Csókok Sétánya? - nevetgéltem.
- Tudod, ha két ember itt csókolja meg egymást, az örök szerelmet jelent. - a szeme úgy csilogott... legszivesebben lesmároltam volna. Nem értem ezt az érzést.. LÁttam, hogy közeledik. Az édesen puha ajkai az én számra értek... és olyan érzékian és szeretetteljesen csókolt meg, mitn még senki. Éreztem, hogy komolyan gondolja.., hogy valóban szeret.
- Miranda?! - jesszusom. Ez Nathan hangja volt. NEEE! NEM!!